Nos, miután tegnap viéken botorkáltunk és valamikor éjjel sikerült hazaérnünk így kicsit későn döntöttünk úgy, hogy irány a belváros. Mármint ezúttal Helsinki belvárosa.
Napindítónak egy kávéra gondoltunk, ami igazából kicsit nagyobb kihívásnak bizonyult, mint azt gondoltuk ...főleg annak dacára, hogy a finnek kávét isznak víz helyett. Seriously. Mentes ásványvizet például nem is lehet sehol kapni. Tehát, képzeljük el, ahogy 2 órát kóválygunk a belvárosi sétáló utca-féleségekben egy olyan hely után kutatva, ahol kellemes székek vannak, croissant és lehetőleg 5 euró alatt van egy latte. Ezek közül egyik sem népszerű intézmény itt: a székek csak székek, funkciója az, hogy üljön rajta az ember, semmi több. A péksütemények ugyan finomak, de végül mindig valami olyat rendelünk amiről fogalmunk sincs micsoda. A kávét pedig tej nélkül, feketén, erősen isszák.
Tehát inkább Design Museum, vagyis régebbi nevén Museum of Applied Arts. A skandináv belső építészet egyébként tökéletesen lefedi az én ízlésemet, egyszerű, letisztult formák, tágas terek, minimalista stílus. Az itteniek praktikus emberek, ugyanis nem a kiállított tárgyak mellett szobrozik mindenki, órákon át olvasva, hogy mit és hogyan kell nézni, hanem újrahasznosított papírra nyomtatják az információt, amellyel mindenki szabadon rendelkezhet, vagyis nekünk is sikerült fél kiló papírral távoznunk.
A sajtóigazolvány előnyeit nem hiszem, hogy hosszan kéne taglalnom, az viszont már inkább érdekes, hogy ahány ország és intézmény, annyi féle képpen értelmezik. A Design Museumban például minden létező elérhetőségemet meg kellett adnom és azonnal a levező listájuk oszlopos tagjává avanzsáltak.
Ezek után - kávé tervünket véletlenül sem feladva - úgy döntöttünk, hogy mászkáljunk, keresük meg a "bigét", amely szobor egyébként - a tengernyi kritika ellenére - az egyik legjelentősebb és népszerűbb művészeti alkotás. Gender szempontból értem én az indokokat, nem szép meztelen nőket közterekre pakolni, főleg úgy, hogy hímnemű rozmárok sóvárognak utána, de a feminista támadásokkal szemben egy esztétikai látványosság is.
Innen pár száz méterre (végigsétálva egy régi zsidó-zsibvásárra tervezett utcán) a főtérre érkezhetünk, amiben csak az az idegesítő, hogy centiméterenként pózolnak emberek, így körülbelül fél órába telik egy normális fotót készíteni. A katedrális egyébként belülről nem egy látványosság, kívülről azonban valóban lenyűgöző.
A helsinkii egyetemen tett sikertelen látogatásunk után végül Robert's coffeeját választottuk, kipihentünk a fáradalmainkat és úgy döntöttünk kipróbálunk egy Magnum café lattét. Nos, a napi tanulság az, hogy a magnum finnül = kurvaerős kávé, vagyis tripla eszpresszó és egy kis tej. Veszélyes választás.
