Egy utolsó brüsszeli bejegyzés helyett inkább arról számolok most be, hogy hogyan is telt a hazafelé utam. Illetve inkább arról, hogy miért is lett ez meghosszabbítva 16 órával, amit szerintem Belgium legcsúfabb ipari városában kellett eltöltenem.
WizzAir: reptér a semmi közepén, de legalább időben érkezik és ne felejtsük, hogy olcsó a jegy. Gondoltam eddig. A gépem 21:20 perces indulása "késett kicsit", az első információk szerint 22 órára tették át ("due to operational problems"). Ez még önmagában annyira nem volt aggasztó, aznap az olaszországi sztrájk miatt sok gépet pakoltak át egy kicsivel. Nézzük mi történt egy órával később: boardingolás után, a repülőgépről szállítottak le minket, ottani alkalmazott szerint azért, mert tankolni kellett még. Hát ez igen érdekesen hangzik, nekem például már többször is sikerült úgy becsücsülnöm egy gépbe, hogy még épp tankolták. Ezek után visszakísértek a terminálba minket, hiszen nem állhatunk a repülő mellett, (miért is nem?), majd még az ajtókat is kinyitották, mondván, hogy újra át kell majd mennünk a soron. Ekkor már azt a tájékoztatást kaptuk egy másik ottani alkalmazottól, hogy vért találtak a motortérben. Azt hiszem itt már nem voltam olyannyira nyugodt. Mintegy egy órával később, hangosbemondón tájékoztattak arról, hogy ("due to technical problems") az indulás időpontja másnap reggel 9 óra.
Az információs pulthoz mentem, ott azt mondták, hogy intézkednek a szálloda és a taxi iránt is, ne aggódjak. A taxihoz kaptam vouchert, a reptér 2 db taxit szervezett 150 utas elszállításához. Mint tudjuk, egy taxiban rendszerint 100 ember is elfér, úgyhogy a professzionáls felkészültség már itt érzékelhető volt. Egy óra várakozás után elvitt egy minősíthetetlen színvonalú helyre, ahol a recepciós 43 euro fejében tudott volna egy mosdó és wc nélküli szobát adni. Hozzátenném, hogy az egész hely egy béna amerikai horrofilmben megjelenő kísértetjárta motelre emlékeztetett, de még ennél is ijesztőbb volt az ott aktuálisan lakozó népség ...leginkább latin-amerikai drogbárókra emlékeztettek, arany nyaklánccal, olyan kicsit koszos fehér atlétában aminek pont nem sikerült eltakarnia a kitüremkedő szőröket. Mint egyetlen nő érkeztem három - szintén magyar származású - pasival, mondanom sem kell ezek a kellemesen szimpatikus fiatalemberek, mint valami darab húst végigmértek. Nem is tudtam hirtelen eldönteni, hogy a nemlétező szüzességemet, az ép szerveimet vagy inkább úgy általánosságban az életemet féltettem-e. Mindenesetre, sem kifizetni, sem ott éjszakázni nem voltam hajlandó.
Érdekes, hogy a reptéren azt a tájékoztatást kaptam, hogy ezt ők már megbeszélték, illetve, hogy a WizzAir egyébként is szerződéses viszonyban áll ezzel a bizonyos F1 lánccal. Továbbá nem gondolom, hogy az én felelősségem volt, hogy nem tudtam a törölt járattal Budapestre repülni. Nem értettem azt sem, hogy miért lett volna kötelességem ilyen esetben fizetni. Sőt, egyáltalán pénzt tartani magamnál felkészülve egy ilyen kis kellemetlenségre. Így, a következő kör taxival visszamentem a reptérre, az információs pultnál jeleztem a problémát. Azt mondták, hogy nem tudnak mit tenni, máshova nincs lehetőség menni. Némi egyezkedés és panaszkodás után (egy órával később) hívtak egy taxit, ami a Best Western szállodához vitt és biztosítottak arról, hogy reggel 6:45-re értem küldenek egy kocsit, hiszen 7 órára vissza kell érnem a reptérre. A szállodához nagyjából éjjel 2 magasságában érkeztem, végül - itt kivételesen - nem kellett fizetnem az ott töltött éjszakáért.
6:40-től a recepción vártam az autót. Sehol senki... Végül 7-kor az ottani recepciós - az egyetlen kedves ember akivel a 16 óra alatt beszéltem - hívta fel a repteret, ahol azt mondták, hogy hopszi... de azért csak ne pattogjak, nemsokára küldenek egy autót. Nem sokkal fél8 után érkeztem meg a terminálhoz, a taxis a fuvarért 20 eurót kért. Ezt végülis egy újabb 20-30 perces egyeztetést, egyezkedést követően nem kellett kifizetnem. Mámori élmény, hogy mindenért úgy kell megharcolni, mintha nem nemzetközi előírás rendelkezne az ilyen helyzetekben járó minimum szolgáltatásokról... közben - of course - minősíthetetlen stílusban beszélnek az ember lányával.
A bejáratnál egy újabb reptéri alkalmazott roppant szívélyesen azzal a hírrel fogadott, hogy a reggel 9 órás járaton csak 30 szabad hely volt, amit feltöltöttek azokkal az utasokkal, akiknek sikerült a megbeszélt 7 órás időpontra odaérni (szolídan hozzáképzelve, hogy "ellentétben magával"...). Találós kérdés: a 30 szabad helyről vajon tényleg akkor fél8-kor sikerült értesülni vagy esetleg már előtte is teljesen evidens volt hogy totálisan feleslegesen rángatják ki mind a 150 utast?
Slussz poén, hogy azt is megtudtam, hogy csak akkor reggel 9 körül küldött a WizzAir légitársasága egy másik gépet, ami 10:35-kor fog megérkezni, tehát - gyors számítások szerint - legkorábban 13 órára fogok csak Budapestre érkezni. Második találós kérdés: addig hogyhogy nem gondolt senki sem arra, hogy nem lesz mivel hazareptetni minket?
Újabb 15-20 perces harc és alkudozás után kaptunk 4x4 euro értékben WizzAir vouchert, mert a reptéri alkalmazottakat sikerült meggyőzni arról, hogy így 12 óra elteltével esetleg éhesek, szomjasak lehetünk. Talán. A látszat ellenére ez azért nem sok segítség volt, így frenetikus élmények vártak újfent rám. Duty freeben tampont vásárolni például nem lehetett, hiszen ezen utalványokat "csak a legfőbb szükségletek kielégítésére" lehetett elkölteni. A pénztároshölggyel némi ideológiai vitába keveredtem, hogy pontosan akkor mit is lehet ebbe a kategóriába sorolni, ha meglátása szerint a szénsavas üdítő jöhet, a higiéniai kellékek viszont határozottan nem ... nos: sörözés reggel 7-kor, 6 euro fejében - erre jó volt a voucher - felbecsülhetetlen! Minden másra tényleg ott volt a mastercard!
Szóval, az egész problémakezelésről a szervezetlenség és felkészületlenség volt elmondható. Nem kicsit találom felháborítónak azt az apróságot, hogy a kapott információk (például a járattal kapcsolatban) minden egyes alkalommal ellentmondásba kerültek. Az eredeti tervekkel ellentétben mintegy 16 órával értem később haza, ennek során négyszer taxiztam, két különböző szálláson voltam és hozzáteszem, ha nem vagyok elég kitartó ezt nekem mind fizetnem is kellett volna. Határozottan sérelmezem, hogy minden egyes nehézségnél nekem kellett megharcolnom, holott nemzetközi előírás rendelkezik az ilyen esetben automatikusan és kötelezően járó díjmentes szolgáltatások minimumáról. Mindeközben mindenki melegebb éghajlatra kívánt küldeni engem, leginkább franciául.
ééés a plusz egy: semmilyen kommunikációs lehetőséget nem biztosítottak, még egy e-mail erejéig sem kaptunk internethozzáférést. A hívásokat is a saját mobilomról kellett kezdeményezni. Viszont a konkrétan kifizetett költségem legalább csak ez volt, hiszen - mint tudjuk - magyar légitársaság révén már előre tudtam, hogy úgysem látnám sosem vissza a pénzem.
Miután - 16 órával később - végre Budapesten élvezhettem a kialvatlanságomat, egy panaszlevelet küldtem be a légitársaságnak, tömören és kicsit jogias nyelvre átfordítva a történteket. Roppant hamar reagáltak is a megkeresésemre. Természetesen elnézést kértek az okozott kellemetlenségekért, majd rövid indoklást mellékelve kimosták magukat a felelősség alól. Mint megtudtam, ez ugyanis vis major helyzet volt (ilyen ugyanis mentesülnek a kártérítés alól), hiszen arra, hogy a gépre nem kapják meg a felszállási engedélyt igazán nem kellett felkészülniük. Eddigi jogi pályafutásom során vis major címszó alatt inkább természeti csapásra, politikai megmozdulásokra, ilyesmire gondoltam, de most ennyivel is okosabb lettem. Még azt is hozzátették, hogy a gépre azért nem kapták meg a felszállási engedélyt, mert valóban vért találtak, és több, mint valószínű, hogy a gépük - idézem - "rendkívüli madártámadás áldozata lett".
Tehát: 16 órával később értem haza, ezalatt Charleroi különböző pontjai között ingáztam. Mindenki úgy beszélt velem mint egy koszos papírzsepivel, hiszen én szemétláda nem voltam hajlandó olyanért fizetni, ami egyrészt jár, másrészt nem önszántamból veszem igénybe (és még meg sem vagyok elégedve a szolgáltatással). Majd, mint roppant kedves és fontos ügyfele a WizzAir-nek kapok egy hivatalos bocsánatkérést és ...mondjuk úgy, hogy kettőt a szemem alá. Csak úgy stílusosan. Soha többé WizzAir.
