Párizs esetében lehetetlenség eldönteni, hogy nappal vagy éjjel csodálatosabb-e a város. Strasbourgnál egy kicsit könnyebb a dolgunk, azt hiszem nappal — este csak hallani a természetet, látni nehezebb …és persze tegyük hozzá azt is, hogy nappal csendes a város de igazából este sincs zsibongó éjszakai élet. A vacsora utáni séta azonban nem maradhat el, így induljunk szépen onnan, ahol lakom, vagyis az EP-től, illetve a többi nem EU-s intézménytől, mint az Emberi Jogi Bíróság.
Amit eddig nem láttam: éjszakai sátras tüntetés a bíróság előtt.
Nem, ez nem napi abszurd, inkább éles kritika a társadalom felől, hiszen maga a Council of Europe - ahol most én is vagyok ezen a héten - is az emberi jogok, a jogállam és a demokrácia “védelmezője”. Egy kis szakmai háttér a fő területek mellett: a Council of Europe (vagyis az Európa Tanács) nem EU-s intézmény, attól függetlenül jött létre a II. világháború után, mintegy tanulva az eseményekből. Amiről híres az az a bizonyos Emberi Jogok Európai Egyezménye, amelyben mindazon alapvető emberi jogok vannak lefektetve amiket (azóta) védeni is hivatott. A bíróság ennek része, noha nem közvetlen fórum, hiszen először a saját nemzeti bíróság előtt kell az ügyet tárgyalni, Strasbourgig csak ezután juthat el (hozzátéve, hogy ez az utolsó fázisa egy-egy ilyen jogvitának). Ha az ember itt tartózkodik/él/nézelődik vagy bármi akkor könnyebb megtanulni, hogy melyik intézmény hova tartozik (ezt Brüsszelben is tapasztaltam). Itt segít a józan paraszti módszer is: számolj zászlót, ha 28 akkor EU-s, ha több akkor nem. A Council of Europe előtt például 47 díszeleg.
Miért ennyi? Kik részesei még? Alapvetően persze Európában gondolkodunk és a már említett három ‘pillérében’ (emberi jogok, demokrácia, jogállam), de hozzátartozik a teljes képhez az is, hogy olyan országok is megjelennek, akik demokratikus mivolta ugyan megkérdőjelezhető (igen, keletebbre gondolok..), de elfogadtak például olyan nemzetközi egyezményeket, amik mégis valamiféle demokráciára emlékeztetnek. A gyakorlatban persze a célok mindig nemesebbek, mint amennyire ténylegesen kivitelezhetőek. Ezért nem meglepő egy demonstráció sem. Csodát nem várhatunk. Szkepticizmust félretéve, jelenleg a No Hate Speech kampányban vagyok érdekelt, ami egyfelelől jelent kihívást arra nézve, hogy mégis mi minősül annak (csoport ellen irányul? védett tulajdonság miatt?), másfelől mérlegre kell tenni azon emberi jogainkat mint például sajtószabadság, gyülekezési szabadság, véleménynyilvánítás szabadsága és a másik oldalon a gyűlöletbűncselekmény elleni ‘harc’ megengedhető, indokolt ellenlépései (kontroll, cenzúra, stb.) Ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkozom, mindezt az internetre 'szűkítve'.
Általában estig időzöm a konferencián, utána jöhet a belváros, ami nagyjából 2,5 - 3km sétára található. Kivéve ha alternatív útvonalakat tervezem (ahogy tettem). Nagyon szeretem a vízpart hangulatát, illatát, azt, ahogy fúj a szél …tény, hogy itt sétálgatni talán nem egyedül a legjobb élmény, de zenével és temérdek gondolkodnivalóval így is megteszi, végtére is nem siettem sehová. Na jó, azt tervbe vettem, hogy a Notre Dame-t megnézzem éjszaka, de reménykedtem benne, hogy nem megy sehová ha esetleg későn érkezem.
Szerencsére tényleg nem… A főtér hangulata ellenben megváltozott: nincs zene, a turisták pedig a tér melletti éttermekben hangoskodnak.
