Azt hiszem a szexuális ajánlatok kérdéskörét már felesleges tovább taglalnom, a lényeg, hogy egyre edzettebb vagyok és már szinte alig lepődöm meg a kérdés hallatán.
A tegnapi sokórás városnézés nagyon jót tett, ugyanis ma igazán nyitott szívvel indultam neki a reggeli körtáncnak, éneklésnek és az ezt követő kis megbeszélésnek, hogy ki milyen "ecologically aware" megoldást talált arra, hogy megérkezzen a konferenciára. Az első hódolómként számontartott örmény szobatársam például öt napig utazott, összesen nyolcszor szállt át, és legalább ennyi országot látott menet közben. Ő azért itt is rekordnak számít, legtöbbjük kettő, esetleg három napot vonatozott vagy buszozott. Ebből két dolgot tudtam levezetni: egyrészt azt, hogy a szagok forrása régebbre datálható, mint az első nap ...hiszen ennyi zötykölődés plusz két-három napos emberszaggal megbolondítja a meglévő aromát. Másrészt pedig azt, hogy hivatalosan is nagyvárosi, környezetszennyező libává avanzsáltam magam, ugyanis nem elég, hogy repülővel jöttem (psssszt!), de még azon is felháborodtam, hogy miért tartott fél napig (plusz minusz erdei kaland) idáig eljutni.
Egyébként a roppant visszafogott szarkazmusomat félretéve, ma tényleg érdeklődéssel fordultam a témához, megpróbáltam megérteni például a mezítlábazás mitológiáját. Az igazság az, hogy mindamellett, hogy száz Ásóka-reklámra elegendő körömgombát láttam a héten, valahogy ezek az emberek nem érzik magukat feszélyezve, sőt, a mezítlábas lét egy életforma, egy olyan kihívás, ami mindennapi küzdelmet jelent sok-sok kompromisszummal.
Egy nagyon kedves belga hippifiúcska közel egy órán keresztül ecsetelte nekem, hogy mikor, hogyan és egyáltalában véve miért is vágott bele. A jelentése különösebb magyarázatot nem igényel, de azért nézzük sorba: a föld közelsége, a természettel való kapcsolat megerősítése, vissza a gyökereinkhez. (Ezen a ponton azért kihangsúlyoznám, hogy Nyugat-Európában vagyunk, földanyánk legtöbbször aszfalttal áld meg minket.) Ő körülbelül két éve kezdte el és semmiféle szimbolikus környezetvédői megfontolás nem áll mögötte, csupán egy csapat gonoszkodó barát, akik ál-hippiként azonosították mondván, hogy kellően - ahogy ő fogalmazott pussycat ahhoz, hogy ezt komolyan vegye.
Hogy néz ki ez a gyakorlatban? A figyelmet azonnal felkelti, elmondása szerint minden nap akad legalább egy valaki, aki rákérdez, hogy miért csinálja, ami remek alkalom a környezettudatosság hangsúlyozására, összességében zseniális aktivista magatartás. Egy tartalék cipő és zokni páros azért hozzá van kötve a szötyőjéhez kizárólag vész esetére, illetve azon alkalmakra amikor elkerülhetetlen annak használata (bank, opera, stb.), természetesen előtte-utána működik a dolog, csak közben nem. Mi van ha sötét van? Mi van ha belelép valamibe? Mi van ha belerúg valamibe? Hogyan tudja megelőzni a fertőzéseket? Azt hiszem ezek a kérdések csak engem gyötörnek, ő csak annyit mondott, hogy higyjem el neki, két nap után már nem fogom a földet nézni és fel sem fog tűnni, hogy nincs rajtam cipő...
