Wanderlust. Ezt a vígjátékot még Helsinkiben néztem meg, de azt hiszem bemelegítőnek tökéletes volt. A különbség az, hogy ez most nem film, hanem egy heti valóságom.
Tehát mit is keresek itt? Ezt a kérdést ma már magamnak is feltettem. Egy konferenciára jöttem, ami a fenntartható fejlődésről, fiataloknak szól. A szervezőkkel és az előadókkal együtt nagyjából százötvenen lehetünk itt.
Határozottan állíthatom, hogy távolról sem készültem fel arra ami itt fogadott: az egy négyzetméterre eső hippik száma valahogy végtelennek tűnik, az emberek nagy része mezítláb mászkál, sállal, esetleg tunika-szerű ruhadarabokkal takarja el magát. Nem mindenki persze - így nem is nézett ki senki a farmerom, vagy a tornacipőm miatt - de mondjuk a társaság fele. A szeretet kifejezése is többféle módon nyilvánul meg: egyrészt a testünkben lévő gázokat nem szabad visszatartani, mint ahogy a nedveknek is természetes úton kell távozniuk, így a légkör csak egy kicsit rosszabb, mint az a frissesség, amit egy júliusi napon a tömött 4-es 6-os villamoson lehet érezni. Mindezek után (és közben is) az intimszférámat porig romboló módon ölelgetjük, szeretjük és tiszteljük egymást.
A szobámat három emberrel osztom meg, mit ne mondjak nincs nagy verseny a zuhanyzóért, ellenben a többi használható felületért már annál inkább. Nos, a szobák lakóinak és a pakolható alkalmasságok számából adódóan számomra valahogy egyértelmű volt, hogy mindenkinek egy ágy és egy szekrény jut. Micsoda konzervatív és kapitalista nézőpont! A szobatársaim - velem ellentétben - azt vallják, hogy nyugodtan pakoljunk csak vegyesen és persze ez azt is jelenti, hogy bárkinek a ruháját felvehetem, ami csak tetszik. Ez a fajta közös gondolkodás és tulajdonmegosztás azt hiszem végképp nem én vagyok, de szerencsémre az ő méretük nem s-es, így attól legalább reálisan nézne nem kell tartanom, hogy lemondhatok egy heti fehérnemű kollekciómról. Huhh.
Tegnap este, "takarodó után" azért még ért egy kis meglepetés. Az egyik - örmény származású - hímnemű szobatársam ugyanis feltette a kérdést, hogy would you like to enjoy this moment? Nem állítanám, hogy teljesen világos volt, hogy pontosan mit is ért ez alatt, úgyhogy két opció maradt számomra: 1. eljátszom, hogy már alszom. 2. visszakérdezek. Nagy hibámra a kíváncsiságom győzedelmeskedett ...szóval ez igazából csak egy diplomatikus bevezetése volt annak, hogy szexelhetnénk, ha van kedvem. Megköszönve a kedves fejajánlást inkább visszautasítottam, de biztosított arról, hogy ha a hét folyamán meggondolnám magam azért ő rendelkezésemre áll. Mindez egyébként a legtermészetesebb és könnyedebb módon jött ki belőle, akárcsak azok a csípős fingások, amiket a többiekkel kánonban az éjszaka folyamán kieresztett.
Reggelente törzsi énekekkel és ehhez passzoló táncokkal kezdünk, ami egyrészről felpezsdíti az ember vérét, másrészről serkenti az agyműködést. Ezek után körülbelül harminc percig a saját légzésünket figyeljük meg ...ebből bőven elég lesz egy hét. Mondanom sem kell, hogy ezen élmények után, nulla perc alvással a hátam mögött az egyetlen amire gondolni tudok az egy vödör kávé. De az persze nincs. Ellenben mindenki kapott egy üveg itókát, ami ha kiürül csapvízzel feltölthető, ezzel sem a fogyasztást nem fokozzuk, sem az előre legyártott műanyag palackok vásárlásából nem vesszük ki a részünket. A konferencia tematikájához és üzenetéhez igazodva reggelinek, ebédnek és vacsorának vegán ételeket szolgálnak fel, amik egyébként kiváló minőségű élelmiszerekből vannak, de hosszabb távon - és jelen esetben ez az egy hét már most örökkévalóságnak tűnik - számomre elképzelhetetlen. Húst viszonylag ritkán eszem, viszont halat, rizst és zöldségeket párolva vagy sülten már annál inkább. Ami itt van ugyan különleges, friss és egészséges de egyhangú és unalmas, két nap után is elmondhatom, hogy más ízekre (is) vágyom.
Az irónia az iróniában természetesen az, hogy amíg éljen a szőrös női láb, óvatosan kezeljük a hulladékot és becsüljük meg mindenünket amink van, addig az étkezések után a kajamaradékok ládákat töltenek meg, a papíralapú brossúrákból már egy bőröndnyit nyomtak a kezembe és persze a tény, hogy internet csak egy helységben, óránként 1.50€-ért vehető igénybe pedig egyenesen felháborít minden lelkes környezetvédőt. Kicsit olyan hiteltelen ez, mint a többségi társadalmat fikázva prideszervezőnek felcsapni az egyenlőség és az elfogadás jegyében. A világon termelt élelmiszer harmada a szemétben végzi és ha valaminek, hát ennek a konferenciának erről kéne szólnia ...és eszerint kéne zajlania is.
